Vincze Árpád: „Azért járok edzőterembe, mert így tudom teljesebben élni az életemet”
Feke György
Egy diákjai előtti kudarcélmény, egy dicséretnek szánt megjegyzés és a munkahelyi leterheltség vette rá Vincze Árpádot arra, hogy aktívan sportolni kezdjen. A kecskeméti iskolalelkész, vallástanár, a Gyökössy Intézet lelkigondozója kilenc éve edz kitartóan. A súlyzóval végzett gyakorlatok szellemi energiáit is megsokszorozzák, és új kapcsolódási lehetőséget teremtettek számára a fiatalokkal.
A kecskeméti refisek évről évre kétszáz kilométert kerékpároznak, hogy október 6-án Aradon emlékezhessenek az 1849-ben kivégzett tizenhárom vértanúra. Vincze Árpád 2013-ban lett az intézmény lelkésze, a következő évben már ő is nyeregbe pattant: „Akkor volt 450 éves az iskola, és annak az apropóján nemcsak a diákok és kísérőik tették meg ezt a távot, hanem a tantestületből is sokan. Utóbbi csapat nem diktált erős tempót, így ez jó élményként maradt meg bennem.”
Amikor a testünk jelez
2016-ban már ő kísérte a fiatalokat, akkor viszont nem volt könnyű végigcsinálni az utat. „Ez az esős időjárásnak is köszönhető volt, illetve hogy csak két héttel előtte ugrottam be a kolléga helyére, vagyis nem készültem rá” – idézi fel az okait annak, hogy azon a túrán a diákok támogatták őt. Akkor és ott felismerte azt is, hogy fizikai állapota hagy némi kívánnivalót maga után, a következő hónapokban pedig megszületett benne az elhatározás: ebben is példát szeretne mutatni a rábízottaknak.

„Árulkodó jel volt az is, hogy a bocskaimat egyre nehezebben tudtam begombolni. Ebben az időben nem mertem mérlegre állni, de szembesültem azzal, hogy elhanyagoltam a mozgást.” Szintén ebben az időben találkozott hosszabb kihagyás után a nővérével, aki azzal köszöntötte: „Megemberesedtél.” Ő ezt valószínűleg dicséretnek szánta, de Árpád nem úgy élte meg. A tényleges elhatározást, hogy újra rendszeresen elkezd mozogni, végül az szülte, hogy az iskolalelkészség, a hittanórái és az internátusi feladatai mellett osztályfőnök is lett. „Azt éreztem, hogy ennyi feladattal akkor leszek képes megküzdeni, ha odafigyelek arra, hogy ezt fizikailag is bírjam” – mondja.
Heti hét edzés
Először egy jó barátjával kezdett futni, próbálkozott az úszással is, de közben nem tudta lecsendesíteni kavargó gondolatait. Végül az edzőteremben találta meg a kikapcsolódást és a saját sportját: „Mindenféle edzésformát kipróbáltam: TRX-et és tabatát [saját testsúlyos edzésmódok], csoportos funkcionális edzéseket, spinninget [teremkerékpáros kardió]… Végül a hot iron [súlyzórudas csoportos edzés] lett a kedvencem, olyannyira, hogy abból elvégeztem az edzői tanfolyamot is.”
Hogy néz ki egy egyórás hot iron edzés? Egy általános és egy súlyzórudas bemelegítés után jönnek a háromféle edzésmódtól függően ismétlődő, különböző súlyú, rúdra szerelt tárcsákkal végzett gyakorlatok: felhúzás, evezés, kitörés, guggolás, szűk nyomás, homlokra engedés, széles nyomás. A súlyzópados gyakorlatokat talajon végzett mozdulatok követik: oldalemelés, planktartás és lapockaközelítés, hasizomgyakorlatok, levezetésként pedig nyújtás. Mindezt a zene ütemére.
„Azt szeretem benne, hogy adott a felépítése, nem nekem kell kitalálni minden órát” – magyarázza a lelkész, aki a heti két hot iron és két crossfit edzése mellett jelenleg az iskolában heti három délutáni sportszakkört is tart 54 9–12-es diáknak. Így lett edzőterem az Ókollégium egyik használaton kívüli helyiségéből. „Most vannak azon a szinten, hogy nem kell feltétlenül velük csinálnom minden gyakorlatot, hanem odamenve hozzájuk segítek korrigálni az egyes mozdulatokat.” A diákok már hozzászoktak, hogy lelkészükkel mozognak, már a leendő kilencedikesek a gólyatábor minden napját reggeli tornával kezdenek az ő vezetésével.
Lelkészként az edzőteremben
Nem volt furcsa számára lelkészként belépni az edzőtermek világba? „Ahová először kezdtem járni TRX edzésre, az a terem épp akkor nyílt, mindenki új volt a csoportban, így kevésbé volt furcsa.” Edzőtársai tudják róla, hogy lelkész, van, aki „Áldás, békesség!”-gel köszön neki, van, akivel az istentiszteleteken is találkozik. Beszélgetés közben néha szóba kerülnek egyházi témák is, és olyan edzőtársa is vannak, vagy voltak, akiknek a gyerekét keresztelte vagy tanítja. „A csoportos instruktori képzésünkön pedig részt vett egy fiatal pár, akik megkértek, hogy adjam össze őket. Nyáron lesz az esküvőjük.” Volt nem egy olyan iskolai áhitat, ahol illusztrációként valamilyen sporteszközt, például kettlebellt használt.

Amellett, hogy élvezi a mozgást, kikapcsolja a fizikai erőfeszítés, a sport tudatosabb életvezetésre késztette: kihívás volt időt szakítani arra, hogy mozogjon, de megtanulta úgy szervezni az életét, hogy ez is beleférjen. „Nagyon érdekes, mert onnantól fogva, hogy rászántam magam, azt tapasztaltam, hogy az edzés is belefér az időmbe, és egyébként sokkal jobban bírom mellette a feladatokat, a terhelést. Nyilván elvesz valamennyit a szabadidőmből, de annak egy részét haszontalanabb dolgokra is elpazarolja az ember. Ha ne adj’ Isten valamiért nem tudok elmenni, akkor már a családom küld, mert a sport segít a stressz levezetésben is, ha mozgok, utána türelmesebb vagyok.” Számára már elképzelhetetlen, hogy ha elmegy nyaralni, akkor ne keressen egy pályát a környéken, ahol szívesen futna vagy edzene, élvezve a környezet szépségét. Azt is tudja már, hogy a nyári gyülekezeti táborban hol fogja napi öt kilométeres futással kezdeni a napot.
És hogyan tud ezzel példát mutatni a fiataloknak? „Azt, hogy a tesitanárok mozognak, természetesnek veszik. De hogy a többi tanár is, pláne egy lelkész mozogjon, egyáltalán nem. Fontos, hogy az életmódunkkal is adjunk példát nekik, azzal, hogy odafigyelünk a testünk, lelkünk egészségére egyaránt. Ha a testem nincs rendben, akkor a lelkemet is nehéz lesz rendben tartani. Bár a fizikumommal kapcsolatban kapok visszajelzéseket, nem azért járok el edzőterembe, mert széles vállakat, nagy mellizmokat, kockás hasat akarok, hanem mert megszerettem a testmozgást és rájöttem, hogy így tudom teljesebben élni az életemet. Ha ettől a mozgásformától megfosztanám magam, akkor sokkal kevésbé lenne komfortos az életem.”





