A lelkészi hivatások ünnepe Dunántúlon

Feke György

Fontos időről időre megállni a szolgálatban. Őszintén és hálával visszatekinteni a megtett útra, rendezni sorainkat, az Úrtól elkérni a jövőt. Ebből az indíttatásból látta vendégül a húsz és harminc éve szolgáló lelkészeket a Dunántúli Református Egyházkerület és a Gyökössy Intézet.

Miközben a végzős teológushallgatók az egységes lelkészképesítő vizsgára készültek, 1995-ben és 2005-ben végzett kollégáik egy csoportja szeptember 11-én a balatonfüredi Siloám Református Missziói Otthonban gyűlt össze, hogy rátekintsenek arra az útra, amelyen Isten idáig vezette őket.

„…emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr”  (5Móz 8,2)

A Dunántúli Egyházkerület vezetői hagyományteremtő szándékkal hívták össze azokat a szolgatársaikat, akik a lelkészi életpálya húsz-, illetve harmincéves állomásához érkeztek, hogy találkozzanak és közösségben erősítsék egymást. 

„Nagyon mély.” „Hálaadásra indító.” „Lelkileg hasznos.” „Felemelő.” „A szolgálatban megerősítő.” „Ajándék.” 

– Így jellemezték az imádságra, csoportbeszélgetésekre és egyéni reflexióra épülő programot, melyben Mucsi Zsófia és Fekete Márton lelkipásztorok, a Gyökössy Intézet szakemberi kísérték őket. 

A 24 órás elvonulás úrvacsorai közösséggel ért véget, melyen Steinbach József püspök magyarázta Isten igéjét a 132. zsoltár utolsó négy verse alapján. 

„…papjait körülveszem szabadításommal” (Zsolt 132,16)

Mindannyian részesei vagyunk Jézus Krisztus felkenetésének – emlékeztetett a püspök –, aki emberré lett és elénk élte az Istenhez vezető utat, kereszthalálával megszabadított minket a bűntől, ugyanakkor legyőzte a halált és feltámadt. 

„Nagy ajándék rádöbbenni arra, hogy Krisztusban megváltott emberek vagyunk. Erősödjetek meg ebben újra és újra!” – kívánta. 

Mint mondta: ez az ige arról is szól, hogy Isten különösen is odafigyel az ő hivatalos szolgáira. „Krisztuséi vagytok. Terheket cipeltek? Kérjétek az ő szabadítását! Neki gondja van ránk, hogy mécsesünk ne csak pislákoljon” – biztatta a jubiláló lelkipásztorokat. „Ha látszik az életeteken a krisztusi öröm, ha rajtatok is ragyog a feltámadás koronája, akkor tudjátok megörvendeztetni a híveket is” – tette hozzá.

„Érezzétek, hogy gondolunk rátok imádságainkban, hálásak vagyunk értetek!” – köszönte meg a püspök jubiláló lelkészei szolgálatát, majd átadta nekik az egyházkerület ajándékait. A Gyökössy Intézetet is működtető Missziói Szolgálat nevében Hajdú Zoltán Levente szolgálatvezető köszöntötte a jubilánsokat.

„…amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni” (1Pét 1,12)

És milyen hatással volt a megállás és a visszatekintés arra, ahogy ezek a húsz, illetve harminc éve szolgáló lelkészek a hivatásukra tekintenek? 

Volt, aki azt emelte ki, hogy az Isten gondoskodása és vezetése, amiről a teológia kapuján kilépve sok tudással felvértezve tudott prédikálni, az évek alatt fokozatosan egyre inkább személyes tapasztalatokból fakadó bölcsesség lett. 

Azon pedig a mai napig mindannyian képesek beleborzongani, hogy a mindenható Isten úgy találta jónak, hogy a világtörténelem legnagyobb hírét, a megváltás üzenetét nem az angyalokra bízza, hanem az emberek kezébe teszi, és hogy ennek a megtisztelő szolgálatnak így ők is részesei lehetnek.

Kívánunk hasonlóan gyümölcsöző megállást és megerősödést a hivatásban minden lelkipásztornak!

A képeket Feke Eszter készítette.